Zoey's thoughts

Mi is a szerelem?
Van szavatossága? Vajon egy idő után lejár és elromlik, akár egy joghurt? Vagy talán egy örökké erős és megtörhetetlen kötelék?
Megvallom nekem elég nehéz olyasmiről írni, amit még nem tapasztaltam meg. Azt nem mondom, hogy nem érdekelt senki sem, mert ez hazugság lenne. 7 éves koromban éreztem úgy először, hogy kedvelek egy fiút. Talán szerettem is. Folyton rágondoltam,amint megláttam izgatott lettem. Képzeld, még egy szerelmes levelet is írtam neki, persze név nélkül, és letettem a padjára. Direkt csúnyán írtam, nehogy felismerje az írásomat. Ravasz vagyok, mi?
Persze, ahogy a fiúktól az megszokott, úgy ezt a fiút sem érdekelte különösebben, hogy ki írt neki levelet. Én végig figyeltem az arcát, miközben olvasta a levelemet. Sajnos, már nem emlékszem, mi állt benne. És mit vettem észre az arcán? Hülyén vigyorgott, és a barátjától kérdezte, hogy ki írhatta neki a levelet, Arra gondolt, valamelyik alsós lehet, engem számításba sem vett. Egy idő után rájöttem, hogy én soha nem érdekeltem, valójában a legjobb barátnőm tetszett neki. Irónikus nem? Én meg az ő barátjának tetszettem, aki marha félénk volt, egy szót sem mert szólni hozzám. Gondolom, most azt gondolod, akkor honnan tudtam, hogy tetszem neki? Egyszerű! Ő mondta meg! Ő, akiért 4 éven keresztül odavoltam, és aki engem észre sem vett. Próbáltam elfelejteni, de hogy tudtam volna, mikor minden nap a közelemben volt? Sehogy.
Egy idő után sikerült, elfelejtettem. És biztos lehettem benne, hogy így van, mert kb 2 éve újra találkoztam vele, és semmit sem éreztem, már nem is érdekelt. Hát igen, ez volt az első szerelemnek mondható érzésem.
12 évesen újra tetszett egy fiú, de jobban, mint a többi. Teljesen elvarázsolt a kék szeme, de ahogyan azt már megszoktam, ő sem vett észre. Mit ne mondjak, nem vagyok egy modell alkat, így megértem a srácot, miért nem vett észre. Ez nem tartott sokáig, pár hónap után csitult bennem az érzés iránta.
Nap, mint nap gyalog járok haza, és mit ne mondjak, megakad néhány srácon a szemem, nem tagadom, de már azt is megszoktam, hogy nem vesznek észre. És engem ez már nem is érdekel.
Összegezve, arra jöttem rá, hogy a szerelem nem nekem való, lehet, hogy én tudnék szeretni, de kizárt, hogy én valaha is szerelmet váltsak ki egy fiúból. Az teljességgel kizárt.
Nem hiszek az igaz szerelemben, és soha nem is fogok.