2011. június 7., kedd

William Shakespeare: Rómeó és Júlia

Idézetek:

Szólj újra, fényes angyal, mert az éjben
Fejem fölött nekem oly glóriás vagy,
Akár a mennyek szárnyas hírnöke,
A visszatorpanó, döbbent halandók
Fehéren-égre-ámuló szemének,
Míg nézik őt, hogy száll a lusta felhőn,
A lég hullámain és elvitorláz.


A méz is csömörletes, mihelyt túlontúl-édes.

Lehed mézét kiszívta a Halál,
De nincs hatalma a szépségeden.

Szilaj gyönyörnek vége is szilaj,
Lázába pusztul el, mint tűz s a lőpor,
Mely csókolódzva hal meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése